Elmondom, hogy szoktak szembejönni a mindennapokban a temetkezési vállalatok. Mész az utcán gyanútlanul, jókedvűen, urambocsá a nem is értelmetlen gondolataidba – figyelem, szóhasználat – temetkezve, és egyszer csak megüti a szemed, a periférikus látásod egy hangulatos szó a végtisztességgel kapcsolatban. Ugyanez a szó egyúttal nagyon gyorsan jégcsákánnyal bele is vág a lapockádba, mert tulajdonképpen ezt akarja mondani: poénban vagyunk, ehh?, hát most majd lenyeljük a vicc csattanóját szépen, mert itt, amint látjuk, nem olyan a közhangulat.

Elmondom, milyen érzés a nagyvárosban a környezetvédelemre gondolni. Mint amikor belépsz egy temetkezési irodába. Homályosan érzed, itt más szabályok érvényesek. Bárhová nézel, bármit kérdezel, bármi jut eszedbe, kapd bár elő a spontán adut vagy kövesd az óvatos, tapintatos stratégiát, nincs az a nézés, az a hangsúly, az a fordulat, amellyel jó helyzetbe kerülsz. Nincs komoly baj, csak éppen neked köszönheti ez a szegény bolygó, hogy fuldoklik. Vagy te már nem haszálod a kocsit, szelektálod a szemetet, áramtalanítasz éjszakára, teát iszol palackos ásványvíz helyett? Igazán cuki tőled, de talán hallottad már a mondást, egy fecske nem csinál nyarat. Szóval sajnáljuk, te itt jót nem léphetsz. De azért helyezd magad kényelembe. Vagy bocs, várjunk, azt inkább ne. Kiszipolyozná a Földet.

Elmondom, milyen érzés a vízpara. Innál egy kávét? Egy csésze ára hetven liter víz, parancsolj, hány cukorral kéred. Bekapnál egy kis jóféle husikát? Egy kiló marhahúsé tizenötezer liter, jó étvágyat. Míg félreteszed a koffeint és rágod rendületlen a hamburgert, gondolj arra, hogy világszerte elpocsékolják az elkészített ennivaló 30 százalékát. És vele egészen biztosan menthetetlen már az ehhez felhasznált víz.

Élet nincs pusztulás nélkül – de az ég szerelmére, hadd roskadjunk legálisan, hadd mondjuk ki, hogy kurva nehéz szeretni az ilyen felgyorsított katasztrófákat. A környezetvédelem mindent elkövet a derűs, motiváló pillanatokért, nagyon szeretne vidám, energikus, fiatalos, intenzív téma lenni. Minden idevágó mozgalom az is. Maga a környezetvédelem azonban vérfagylaló környezet.

Pedig itt van például a farmer. Egy bizonyos márka – ha érdekel a neve, ugorj a hiperhivatkozásra, egyébként meg igen, az, amelyikre gondolsz – 2011 óta használja a Water<Less^TM nevű forradalmi koncepciót, az idei kollekcióban is számos kiadás készül ezzel az eljárással.

Aztán itt van az, hogy az idei davosi csúcs is a vizet helyezte a fókuszpontba.

Sőt, állítólag a fogyasztásra hisztérikusan ajánlott napi másfél liter is inkább ügyes fogás, mint megalapozott igazság, semmiképp sem komoly orvosi vélemény.

A világ azért szomjas, mert az ember éhes. Ez a mottója a víz világnapjának. Amelyet március 22-én tartunk.

Meg kell a szívnek szakadni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.