Valljátok be, volt nektek is. Megnyugtató változatosságban keveredett benne a tartalom, hatalmasra tátott szájú Goofey kutyától harmincas évekbeli sírvers-light négysorosokon keresztül irodalmi idézetekig. Ha majd egyszer, évek múltán, hajad fehér lesz, kezed reszkető. A boldogság szigetén. Össze lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad. Titok!

Az ember, ha felnőtt, már nem szemérmeskedik tét nélkül. Jaj de unalmasak ezek a gátlásos férfiak, sóhajtott Magyarország leghíresebb írója egy perccel azelőtt, hogy megtudta, legújabb könyve arról fog szólni, hogy az édesapja ügynök volt az ötvenes években, és valóban. Milyen értelmetlen dolog is a prüdéria, ha az ember már saját gyereke-boldogságba, saját keresménybe és saját úszógumiba kapaszkodhat nap mint nap. Dear Moonlets! Olykor-olykor szabad simán csak megjegyezni valami félig ünnepélyesnek hangzót. Például hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Ha már ez tényleg így van, most ideállítunk egy jó adag adagiumot:

a jó élményektől mindannyian hálássá, a rosszaktól erőssé válunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.