Na most zavarodtam össze teljesen.

Három évvel ezelőtt, egy stockholmi úton a vendéglátóm magával vitt egy dizájnboltba. Azt körbejárni önmagában lelkesítő volt. Gyárilag odavagyok mindenért, ami skandináv, nekem már akkor ők voltak a hőseim, amikor a többi lány egyszerre manírosan és nedvesen éltette az itáliai életérzést. Mert vannak, ugye, a dogmafilmek, és volt az az 1986-os út a kamarakórussal ebbe a városkába, ahol többek közt ilyen tuti kis piros négykerekűeket kapott magára a szoprán kalandvágyó szekciója. Nos, ha mindez nem lett volna elég, a DesignTorgetben végképp igazolva láttam a rajongásomat. Csak úgy kapkodtam a fejem. A vendéglátóm igen komolyan vette a szívélyes gondoskodást, egyszer csak vásárolt a gyerekeknek két térképmintás szilikonhajókához lánccal rögzített káddugót – sajnos nem találom, de az a lényege, hogy amíg blokkolja a vizet, a hajóka lebeg a felszínen –, majd nekem egy ionizáló mosólabdát. Pedig roppant szkeptikusan állt hozzá, és igen sokba is került. Az eladó részletesen elmagyarázta, hogy működik, nem kell hozzá semmi, a részecskék egymásnak ütődnek, dúl az ökotrallala. Rendkívül örültem. Itthon aztán kedvtelve meséltem az én futurisztikus labdámról, terjesztettem jó hírét, és ha valaki nagyon nem tudta elképzelni, annak legközelebb elvittem és megmutattam.

Nem mintha fényes eredményeket produkált volna. Azt sejtettem, hogy a hatvan fokban forgatandó ágyneművel, később a gyerekek tesi órán használt zoknijával majd nem tudja tartani a lépést, és azt is észrevettem, hogy hiányzik az eredményből az a harapós, friss tisztaság, amelyhez a mosógépkultúrában csak hozzászokik az ember. Melankólikusan piszkoska maradt a ruha, egyfajta csendes, puritán tekintettel nézett az emberre teregetés közben, és sajnos nagyon kell uralkodnom magamon, hogy ne említsem itt az Alföldi cipőgyár feledhetetlen slágerét, a babacipőt, a smink határozott és elvi mellőzését, meg a bölcsészkar régi épületébe már maguktól is eltaláló tarisznyákat. Mit számít, gondoltam, a mosópor hatékony, de vámpírcsók, és mint tudjuk, a vámpír csak a filmekben szexi.

Három és fél év telt el, a mosógolyót elég rég használtam utoljára. De attól, amit ma olvastam, sanszos, hogy ez így marad. Ez a cikk részletesen kifejt és hosszan levezet. Summázom: a mosógolyó átvágás. Bővebben: megtévesztés, kamu, parasztvakítás. Dropshadow és futófény, ahogy egy détépés hanyagul megjegyzné. Én ugyan nem fogom felboncolni és kibelezni, de ezekre az érvekre nehéz nem hajlani. Különösen mert a cikk lábjegyzet szekciójából erre a szövegre is egy ugrással eljutunk. Amely azzal végződik, hogy a tudomány mai állása szerint a környezetkímélő mosásra nincs megoldás.

Az még persze lehet, hogy az én északi mosógolyóm más.

Amíg kiderül, leszögezem, hogy ugyanúgy szeretlek titeket, tébolyult svédek, ütődött dánok, édes sajtot gyártó norvégok és rebbenő pillájú finnek. Nincs az a brazil dióhéj, amely ezt kimosná belőlem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.